Parolához barna vajas zöldbabot, egy kis csomborral
kép: Krumpli Béla
Egész menüsort még soha nem állítottam össze ebben a sorrendben: adottak voltak a borok, és ezekhez kellett kitalálni ételeket. Sőt, egy kicsit szkeptikus voltam, hiszen persze, valamennyire "be lehet lőni", hogy milyen ízeket kíván meg egy-egy bor... De arról, hogy pontosan érezni lehet, hogy inkább zöldbab, mint spárga, erről azt gondoltam, hogy inkább bebeszéli magának az ember, mintsem érzi.
Nos, nem így van! Először a zöldspárga jutott eszünkbe, miután megkóstoltuk a Parolát, azután előkerült a zöldbab is. És hosszas oda-vissza kóstolás után mindenkinek egyértelművé vált, hogy az utóbbi nyert. Kis csomborral, vajjal megbolondítva, sonkamorzsával "színesítve".
• Tovább olvasom »Mézesfehérhez almát, avagy miért kell mindig kaviár?
kép: Krumpli Béla
Amikor együtt főzünk, jellemzően az étel karaktere határozza meg a mellé kínált bort, az ilyen jellegű párosításokban, ha profik nem is, de mondhatni jártasak vagyunk. Sokkal nehezebb egy adott borhoz fejben ízeket társítani, egyrészt komoly ízmemória szükséges, másrészt konszenzus négy különböző hozzáállású ember között.
Losonci Bálint küldetésének tartja, hogy elfeledett szőlőfajtákból készítsen kiemelkedő borokat. Ilyen a mézesfehér is, mely a filoxéravész előtt ismert fehér borunk volt, manapság a népszerűbb fajták mellett kevesen foglalkoznak vele. A bor friss, savakban gazdag, ásványos, illatáról mindenkinek a zöld szín ugrott be. Kortyolgatás, beszélgetés közben idéződött fel a zöldalma íze, a kaviár pedig az ásványosság hangsúlyozásaként jutott eszünkbe.
• Tovább olvasom »
Losonci borvacsora - a hedonista kényszer
Losonci borvacsora- kép: Krumpli Béla
Vagy a kényszeres hedonizmus? Ezt döntse el mindenki maga. Mindenesetre Losonci Bálint borai annyira levettek a lábunkról, hogy már a márciusi pincelátogatáskor elhatároztuk, nem csak egy-egy fogás kísérőjeként fogjuk kínálni, hanem komplett vacsorát kerekítünk köréjük.
Nem tartom magam borszakértőnek, nem is tudtam elképzelni, amint arról értekezek, hogy "hmmm, ebben a bogyós gyümölcsök dominálnak, az harapós zöld, vagy bodza illatú"... Még úgy sem, hogy általában felismerem a fajtákat és érzem, hogy ez kicsit mandulás illatú, amaz vágott fű, ennél a sav, annál a tanin húzza a számat. Azt tudom, hogy mi tetszik, és mi nem. Bálint borait nagyon könnyű megszeretni, és ha kóstolás közben ő mesél a dűlőkről, szőlőről, borról, akkor vigyázat! A lelkesedése átragad bárkire. Fontos volt, hogy őt is elhívjuk, egyrészt, mások is részesüljenek ebből az élményből, másrészt kíváncsiak voltunk, mi lesz a véleménye arról az ételsorról, amit a borai mellé készítünk.
De ahhoz, hogy idáig eljussunk, első, embert próbáló feladatunk a következő volt: újra kellett kóstolni a borokat, hogy a megfelelő fogásokat sorakoztassuk fel melléjük. A "cipőhöz ruhát" esete már megvolt, most a borokhoz kerestünk ételt. Jó játék! Mondanom sem kell, röpködtek az addig elképzelhetetlen szavak: zöld, friss, ásványos, gyümölcsös, stb. Jujj! A hedonizmus mellett jó úton járunk a borsznobizmus felé???! Ha így van, mindkettőt vállaljuk.
Június a legjobb idő a friss, nyári zöldségek, gyümölcsök beszerzésére. A magára valamit adó gasztroblogger kamrájában pedig a kóstolás közben felmerülő legkülönfélébb alapanyagok - pl. fehér és zöld spárga, ceruzabab, cseresznye, friss kakukkfű, bazsalikom, csombor, sóban eltett kapribogyó - mind fellelhetőek. Bár azt kicsit nehezményeztem, hogy a csokoládés marhafarok hirtelen nem állt rendelkezésre...
Végül ezt a bor-étel párosítást állítottuk össze egy vidám, nyári kedd estén:
Mézesfehér 2010: a mézes elnevezés megtréfálhat, hiszen kifejezetten száraz, friss borról van szó. Zöld almára lazac kaviárt halmoztunk, vendégváró italként kínáltuk.
Parola 2010 (olaszrizling, sauvignon blanc, zöldveltelini házasítás): egyértelműen valami zöldet kívánt: spárga vajbab, vagy zöld, ceruzabab. Utóbbi fölényes győzelmet aratott az összekóstolásnál, vajjal, borsikafűvel, és sült sonkamorzsával fűszereztük.
Chardonnay 2010: Annak ellenére, hogy nem vagyok chardonnay-rajongó, ez lett az egyik kedvencem. Szomorú hír, hogy a seregélyeknek is tetszett a szőlőtermés, így augusztusban jó, ha 250 palack lesz belőle. Számunkra a kecskesajt, kevés paradicsomszósszal tökéletes választásnak bizonyult.
A sorban itt a siller állna, ám nem ebben a menüben!
Gereg 2008 kékfrankoshoz carpacciot készítettünk rucola pestoval.
Nyitnikék 2008: Kakaós, csokoládés, vörösboros ököruszály és marhapofa, burgonyapüré és spenótágyon.
Mátka 2010 Siller: a Chardonnay mellett ez lett a másik kedvencem! A cseresznye egyből adta magát, a szezon pedig nekünk kedvezett. A kérdés annyi maradt, hogy a cseresznyét kakukkfűvel, vagy sóban eltett kapribogyóval fűszerezzük, illetve, hogy 2010-es Quimbyt, vagy Budapest Bárt hallgassunk közben? Ennél a pontnál számtalanszor visszakóstoltunk.
Amit még nem tudtunk kínálni, de érdemes a palackozásra várni: cabernet sauvignon.
Amit nagyon szeretünk: címkék, melyeket Bálint felesége tervezett.
Amire ügyelni kell: nehogy elkapkodják a kereskedésben a Losonci borokat előlünk.
Végül, amitől nagyon boldogok vagyunk: a bor-étel párosítások, várakozásainkat felülmúlóan, elnyerték mind a vendégeink, mind Bálint tetszését.
Receptek hamarosan!
- A Losonci pince honlapja: http://www.losonci.hu
