Csokoládés ökörfarok
Csokoládés ökörfarok - kép: Krumpli Béla
Két éve onnan indultunk, hogy a csokoládét nem mertem beletenni, a kakaót csak utóbb vallottam be. Most meg ott tartunk, hogy Krumpli kötötte az ebet a karóhoz: márpedig a Nyitnikékhez valamilyen csokoládés főétel passzol. Először úgy tettünk, mintha nem hallanánk, amit mond, aztán beláttuk: igaza van. Eszembe jutott az ökörfarok, azonnal beleszeretett mindenki. Így esett meg, hogy ezen a vacsorán én készítettem a húst. Mióta hárman együtt főzünk, ilyen még nem történt, az Horász feladata volt. Igaz, eddig Krumpli sem szólt bele a menü alakításába.
Az meg csak hab a tortán, hogy Losonci Bálintnak is nagyon ízlett, de azt hiszem, ezzel a fogással (is) mindenkit sikerült meglepnünk.
• Tovább olvasom »
Gereg hegyi carpaccio
Gereg hegyi carpaccio - kép: Krumpli Béla
A Losonci féle borvacsora során két vörösbor is megmutatta magát, ám egyikhez sem volt könnyű étket választani, mert ugyan első kóstolásra egyértelmű volt, hogy mindkét tételhez hús illene legjobban, na de milyen? Losonci Bálint borászatának zászlóshajója - a Gereg hegyi szőlőből készített kékfrankos -, annyira „vörösbor”, hogy mindenki a vörös húsokban kezdett gondolkodni. Mi lenne az, ami ki tudja egészíteni a bor naturális ízeit? A carpaccio szintén klasszikus fogás és kellőképen naturális, a tökéletes ízhatás eléréséhez egy kevés rukkola pestot is készítettünk hozzá.
• Tovább olvasom »
Losonci chardonnay 2010 – Kecskesajtos rétesbatyu 2011
Márciusi „tanulmányutunkon” vakkóstolásnál, tapasztalt borkóstolók sem tudták megmondani, hogy chardonnay-t iszunk. Annyi kapaszkodóm volt, hogy hordóban pihenő, 2010-es szüretelésű és fehér, ami nagyon ízlik, azonnal tudni szeretném, hogy mi az, mikor kerül palackozásra, kereskedésekbe. Egy rendkívül elegáns, harmonikus, bor, amely pár hónappal később, a menü összeállításakor ugyanígy elvarázsolt, annak ellenére, hogy más fajtákat sokkal jobban szeretek.
A kecskesajt nem csak azért tűnt jó választásnak, mert kitűnően illik a chardonnay-hoz, hanem a bor- és menüsorban is haladtunk a tartalmasabb fogások felé. A kecskesajtnak pedig, a paradicsom remek kiegészítője, ahhoz, hogy ne borítsa fel a bor-sajt harmóniát, ne adjunk mellé sokat, és ne is fűszerezzük túl!
Hozzávalók 12 személyre:
2 csomag Soignon kérges kecskesajt (kapható 125 gr-os kiszerelés rúdban, vagy korongokban, sütéshez ez utóbbi praktikusabb, mert a kéreg a hő ellenére nem engedi elfolyni a sajtot),
1 csomag réteslap
5 dkg vaj olvasztva
2 db paradicsom
1 apró shalott hagyma (kb. 1/2 ek aprítva)
1/2 ek. friss, aprított bazsalikom
olívaolaj, só, bors.
Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral. A sütőt 200 fokra előmelegítjük, közben elkészítjük a szószt. Ehhez a paradicsomokat pár másodpercre lobogó forró vízbe dobjuk, lehúzzuk a héját és felaprítjuk. Kevés olajon, mérsékelt tűzön megpároljuk a hagymát, rádobjuk a felaprított paradicsomot, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a bazsalikomot és kb. 5-10 percig tovább pároljuk. Kihűtjük, leturmixoljuk.
Ha rúdsajtot sikerült beszerezni, akkor egy centis szeleteket vágjunk belőle. A dupla réteslapokból kb. 10x10 cm-es négyzeteket vágunk. A réteslapok hamar kiszáradnak, így töredeznek, ezért csak akkor kezdjünk el vele dolgozni, mikor már mindennel készen vagyunk, és a sütő is megfelelő hőmérsékletű. Két réteslapot fogunk egymásra helyezni: mindkettő tetejét kenjünk meg vékonyan vajjal, helyezzük a közepébe a sajtokat, és formázzunk batyut. A tepsibe tesszük és nagyjából 15 perc alatt készre sütjük, közben ellenőrizzük, ha aranybarna a teteje, akkor kész. Fejenként egy batyut helyezünk tányérra, egy evőkanál paradicsomszósszal.
E mellett is elparolázhatunk, de mindenképpen tartogassuk különleges alkalmakra, főleg, hogy kevés palack készül belőle.
