Francia póréhagymás burgonyaleves sóskával (Vichyssoise à l’oseille)


kép: Krumpli Béla

Mondanám, hogy a sóska megosztó zöldség, de szerencsére kiderült, hogy nem így van. Biztosra veszem, hogy méltatlan hírét a menzai sóskamártásoknak, főzelékeknek és leveseknek köszönheti. Annyira szeretem, hogy engem a konyhás nénik igyekezete sem tántorított el!

Ha nem kizárólag abban a formában, és töménységben használjuk, ahogy anno próbáltak minket elrettenteni az egyhangú, édes sóskás ételekkel, akkor kivergődhet ebből a méltatlan helyzetből. Halaknak, húsoknak tejszínes, creme fraiche-s mártás formájában, kiváló kísérője lehet, de salátakeverékekben, burgonyás, tojásos és sajtos ételekben is kitűnően megállja a helyét. Ha szeretnénk megkedveltetni, akkor nem szabad megfeledkeznünk az arányokról, és kötelező elhagynunk a rengeteg cukrot!
• Tovább olvasom »

Simán megesszük a kakasherét, de egy kis bárányvesétől megijedünk


kép: Krumpli Béla

Volt egy kis merészség abban, hogy amuse bouche-ként a báránypástétom mellett döntöttünk. Azon gondolkodtam, hogy mennyit valljak be az összetevőkből, végül csak a kaprot nem említettem. A teljes igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy ez egy román húsvéti fogás. Drob de miel a neve, és húsvétkor mindenhol ilyet esznek. A román konyhában a húsvéti bárányevésnek elég komoly hagyományai vannak. Az ilyenkor fogyasztott bárányok még úgynevezett "szopós bárányok", füvet nem ettek még. A húsuk egészen más ízű, omlós, finom.

• Tovább olvasom »

Úrráteszi, Gereg - a gyöngyöspatai dűlők dícsérete

Losonci BálintA Stúdió tagjai borszakértőnk, Sztónfész, javaslatára kihelyezett borkóstolást tartottak Gyöngyöspatán. A kézműves borokat készítő Tőkés Társak legfiatalabbjának, Losonci Bálintnak a borait kóstoltuk. Szigorú hozamkorlátozás, dűlőszelekció és terroir-szemlélet - utána néztünk, hogyan fest ez a gyakorlatban, a Mátrai borvidéken?

Azért látogattunk el az elképesztően lelkes, a borvidéken úttörő munkát végző borászhoz, mert elhivatottan képviseli a terroir-szemléletet. Ez röviden az adott tájegység sajátos természeti adottságainak (mikroklíma, talajtípus) és szőlészeti-borászati hagyományainak (pl. a filoxéravész előtti fajták újratelepítése) borban történő kifejezését jelenti. Tőkéstársaival kerülik a pincetechnológia túlhangsúlyozását, a mesterséges beavatkozásokat, mint például a fajélesztők használatát, melyeket laboratóriumban állítanak elő, hogy az adott szőlőfajta íz-és illatjegyeit kiemeljék és így biztosítsák a szőlő biztonságos kierjedését, továbbá nem használnak cukrozást, tanninport, fordított ozmózis-gépet, meg egyéb ilyen „huncutságokat”. Igyekeznek az adott termőhelyen kialakult vadélesztőkre bízni a szőlő erjedését. Ennélfogva, a terroir-boroknál gyakran hiába keressük a fajtajelleget, a termőhely borát fogjuk találni. Mi úgy éreztük, ez nem hiányosság, inkább előny.

• Tovább olvasom »
süti beállítások módosítása