Elegáns puliszka rozmaringgal
Nekem a puliszka paraszti étel. A puliszkához bakancs kell, meg hátizsák, de legalábbis érett (vagyis büdösbe hajló) juhtúró. Nagyon szeretem, de elegáns vacsora részeként nem tudtam elképzelni. Kicsit győzködni kellett, hogy jó lesz az, mindenféle kifogást felhoztam, többször átbeszéltük. És abban maradtunk, hogy nem én készítem el. Naná, hogy végül nekem kellett megfőznöm, és bár végig voltak kétségeim, amikor végre összeállt a falatka, el kellett ismerjem: nagyon jó lett. Az meg különösen megnyugtató volt, hogy többen úgy tették le a kanalat, hogy ebből még ennének.
Ezúttal eresztett puliszkát készítettem, a puliszkák közötti különbségekről itt már írtam.
12 személyre szól ez az adag, ha vendégváró falatkaként kínáljuk. Túróból nem is kell 5 dkg, dehát ennél kisebb mennyiséget már nem is lehet értelmezni. Nagyobb darabokba vágva előételként is lehet kínálni, ebben az esetben három embernek lesz elég.
Hozzávalók:
fél dl puliszkaliszt
két dl víz
só
csipetnyi őrölt rozmaring
A tálaláshoz:
6 db olajbogyó - valami jobb minőségű
5 dkg juhtúró
12 darabka olajos aszalt paradicsom
A vizet egy magas falú lábosban tesszük melegedni. Amikor fő, beleszórjuk a puliszkalisztet, miközben állandóan keverjük. Sózzuk, beleszórjuk a rozmaringot. Mire eléri a megfelelő sűrűséget, meg is főtt a puliszka. Nem kell nagyon keménynek lennie, hűlés közben tovább dermed! Kis tálkába borítjuk, és hagyjuk kihűlni.
Tálalás előtt apró kockákra vágjuk, mindegyik darabra teszünk egy olajbogyót, rá egy pöttynyi juhsajtot, majd az aszalt paradicsomot.
Még nem költöztünk össze...
Főztek már együtt másokkal? Vagy figyelték, amint mások - többen - főznek egy ételt? Látták már azt a káoszt, ami kialakul, ha nem fogadják el, hogy van egy főnök, hanem mindenki mondja a magáét, és a saját szokásait akarja érvényesíteni?
Vagy próbáltak már együtt főzni a párjukkal? Aki csak néha téved be a konyhába, nem tudja, hogy mi, hol áll, folyamatosan kérdez, nem úgy fogja a fakanalat, ahogy szerintünk kellene, nem a jó lisztet használja, nem figyel eléggé, és mi látjuk, ahogy mindjárt odaég a hagyma, arról nem is beszélve, hogy nem mosogat, és nekünk kell majd mindent lemosni, feltörölni...
A magam részéről úgy vagyok ezzel, hogy ha másokkal főzök, alkalmazkodom a "főnökhöz", és mindent megkérdezek, mintha teljesen tapasztalatlan háziasszony lennék. Másik dudás nem akarok lenni, kuktáskodni is jó, és tétje sincs a dolognak, a felelősség nem engem terhel. Itthon pedig megtanultam először nem beleszólni, ha Krmpl főz, aztán összecsiszolódtunk annyira, hogy ma már ketten is elférünk a konyhánkban, egymás mellett, egymást kiegészítve tudunk főzni. Nem kis dolgok ezek!
Amikor Horászt meghívtuk főzni, azt gondoltam, hogy megérkezik, elkészíti a kaját, addig mi szóval tartjuk, esetleg egy kicsit kuktáskodok neki. Ehhez képest WÁ-val érkezett, és nem hozott wonton lapot, tehát azonnal neki kellett állnom tésztát gyúrni. Ami nem kuktáskodást jelentett, hiszen az egyik legfontosabb alapanyag rám volt bízva! Elmélkedésre nem volt idő, két perc alatt mindenki megtalálta a helyét, és a legnagyobb egyetértésben kezdtünk el főzni közösen. Nem egymást túllicitálva, hanem egymás mellett, egyenlő felekként, egymást kiegészítve. Figyelve a másikra. Nagy élmény volt.
Annyira, hogy egyre többet és többször találkoztunk. Együtt sütöttünk macaront, együtt jártunk vásárba, és étterembe. És egyszer csak közös terveket kezdtünk el szövögetni. Így jött létre a Gourmet Stúdió (GS), a progresszív gasztronómia műhely. A GS-t afféle kreatív térnek tervezzük, ahol közösen kísérletezgetünk, figyelemmel kísérjük a legújabb trendeket, recepteket próbálunk ki. Itt a blogon ezeket közöljük, beszámolunk az élményeinkről, elmondjuk, hogy szerintünk mire érdemes figyelni.
Fogadják szeretettel:
WÁ, MM Erika és Horász
