Elegáns puliszka rozmaringgal
Nekem a puliszka paraszti étel. A puliszkához bakancs kell, meg hátizsák, de legalábbis érett (vagyis büdösbe hajló) juhtúró. Nagyon szeretem, de elegáns vacsora részeként nem tudtam elképzelni. Kicsit győzködni kellett, hogy jó lesz az, mindenféle kifogást felhoztam, többször átbeszéltük. És abban maradtunk, hogy nem én készítem el. Naná, hogy végül nekem kellett megfőznöm, és bár végig voltak kétségeim, amikor végre összeállt a falatka, el kellett ismerjem: nagyon jó lett. Az meg különösen megnyugtató volt, hogy többen úgy tették le a kanalat, hogy ebből még ennének.
Ezúttal eresztett puliszkát készítettem, a puliszkák közötti különbségekről itt már írtam.
12 személyre szól ez az adag, ha vendégváró falatkaként kínáljuk. Túróból nem is kell 5 dkg, dehát ennél kisebb mennyiséget már nem is lehet értelmezni. Nagyobb darabokba vágva előételként is lehet kínálni, ebben az esetben három embernek lesz elég.
Hozzávalók:
fél dl puliszkaliszt
két dl víz
só
csipetnyi őrölt rozmaring
A tálaláshoz:
6 db olajbogyó - valami jobb minőségű
5 dkg juhtúró
12 darabka olajos aszalt paradicsom
A vizet egy magas falú lábosban tesszük melegedni. Amikor fő, beleszórjuk a puliszkalisztet, miközben állandóan keverjük. Sózzuk, beleszórjuk a rozmaringot. Mire eléri a megfelelő sűrűséget, meg is főtt a puliszka. Nem kell nagyon keménynek lennie, hűlés közben tovább dermed! Kis tálkába borítjuk, és hagyjuk kihűlni.
Tálalás előtt apró kockákra vágjuk, mindegyik darabra teszünk egy olajbogyót, rá egy pöttynyi juhsajtot, majd az aszalt paradicsomot.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
