Reggelizzünk! /1. – Korzikai omlettet
Hétköznap reggel, pár perc plusz alvásért, feláldozom a reggelit és csak később, a monitor előtt, tízóraiként pótolom. Valószínűleg nem vagyok ezzel egyedül, és nem nagyon szorul magyarázatra. De nem volt mindig így. Középiskolás koromig tökéletesen működött a szülői kontrollmechanizmus. Abba most nem megyek bele, hogy ez idő alatt – saját kívánságomra – mekkora lett az egy évre jutó tejbegrízfogyasztásom. Maradjunk annyiban, hogy a családom azóta sem lelkesedik érte...
Hétvégén, vagy szabadság idején, a másik végletet művelem: lusta, ráérős, villásreggelizést tartok. Kerüljön bármi is az asztalra, az alapkísérői ezek: frissen facsart narancslé, tejeskávé, vagy forró csoki (főleg, ha jóbarátok megfelelő csokoládé-táblákat szállítanak Mexikóból). A pezsgő nem tartozék, de ha valakinek ahhoz is kedve lenne, mindenképpen tegyen az asztalra pezsgős poharat! Lehetőleg legyen hozzá eper is, kezdődjön egészségesen a nap!
A lusta reggelire – hacsak nem teszik elénk –, időt kell szánni, esetleg előző este készülni rá. Nem sokat, épp csak egy pici pluszt a rohanóshoz-verzióhoz képest, kár sajnálni magunktól!
Korzikai omlett
Azt nem tudom, hogy a korzikaiak tényleg ilyen omlettet esznek-e, Nigella Lawson szerint igen. Pár éve, valamelyik szakácskönyvében megláttam a képet, és biztos voltam benne, hogy a gyakran ismétlődő reggelik közé kerül. Így történt, tényleg megunhatatlan, és mindig komoly elismerést arat.
Hozzávalók - 2 fő részére
5 tojás,
jó sok, 4-5 dkg vaj,
1 csokor apróra vágott, friss menta,
1 csomag (125 gr) friss kecske sajt, vagy kecsketúró,
só, bors.
A tojásokat villával lazán felverem, sózom, borsozom. Egy nagyobb serpenyőben megolvasztom a vajat, amikor már elég forró, hozzáadom a menta nagy részét. Rövid ideig hagyom sercegni, egy-két kavarás, és beleöntöm, egyenletesen eloszlatva, a tojást. Lejjebb veszem a hőmérsékletet, majd a készülő omlett tetejére igazságosan, hogy mindenhova jusson, teáskanálnyi sajthalmokat dobálok. Az alját néha fellazítgatom. Nem sütöm át teljesen, úgy szeretem, ha a teteje még kissé lágy. Ha kész, a tetejére szórom a maradék mentát, egyben kiemelem a serpenyőből és elfelezem, tálalom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
