Kísérleteztünk Orsolyáéknál - jól jöttünk ki belőle
Balra Tarnóczi Zoltán - kép: Krumpli Béla
Alighogy megérkeztünk Ostorosra, Tarnóczi Zoltánék Lada Nivájával kirepesztettünk a Tag dűlőbe, ahonnét észak felé a Kutyahegy, dél felé az Alföld vonzza a tekintetet. „Csakhogy lássátok, hogy tényleg van szőlőnk, amiből a bor készül!” És mesélt a szőlőben végzendő munkákról, az újonnan telepített fajtákról, a termőre forduló csókaszőlőről, furmintról, ezerjóról, kadarka és olaszrizling klónváltozatokról.
A barna erdőtalaj és az agyagos bemosódásokkal tarkított riolittufás alapkőzet gazdag ásványosságának fontosságát - az elméleti bevezető után-, a saját kezűleg bővített, tufás domboldalba vájt kétszáz éves pincében kóstolt borok ízei fényesen bizonyították. Orsolyáék számos fajtán keresztül keresik a dűlőket leghívebben kifejező borokat: kékfrankos, zweigelt, syrah, merlot, cabernet franc, pinot noir, hárslevelű leányka, chardonnay, viognier adja boraikat.
"Azt tűztük ki célul, hogy felkutassuk Ostoros és Eger legjobb szőlőtermő dűlőit és megkeressük az ezekre a termőhelyekre leginkább jellemző fajtákat. A lehető legtermészetesebb módon igyekszünk borászkodni, kerülve minden mesterséges anyagot a feldolgozás és a borkészítés során. Ha nem így tennénk, elsikkadna a lényeg: képtelenek lennék megmutatni, hogy az adott évjáratban, az adott szőlőfajtából, az adott termőhelyen milyen bor készítését tette lehetővé a természet.
Minden vágyunk, hogy megtaláljuk azokat a fajtákat, amelyek leginkább megfelelnek dűlőink adottságainak, eltelepítsük oda azokat, majd legalább harminc évet várva, hogy a gyökerek elég mélyre hatoljanak a talajba, megkóstolhassuk végre azt a bort, ami fel tudja mutatni, mire is képes Ostoros: milyen nagy borokat is termeltek itt, réges régen, valamikor még a filoxéravész előtt."
A pince ars poeticá-ja ismerős lehet azoknak, akik a gyöngyöspatai látogatásunkról való beszámolót olvasták. A kézművesborászat, a terroir-szemlélet Eger környéki kiváló képviselőjét, az Orsolya Pincét, Turcsek Orsolya és Tarnóczi Zoltán alapította 2001-ben.
Ittunk a még hordóban érlelődő olaszrizlingből, majd következett első pezsgőjük, végül a palackos borok sora. A Leányka, az Abrakadabra (olaszrizling-chardonnay házasítás), egy aszús illatjegyeket felvillantó kései, száraz olaszrizling - mind komoly, testes, ugyanakkor gyümölcsízeikkel, ásványosságukkal, savaival egyensúlyos fehérboroknak bizonyultak. A vörösborok közül először a 2008-as Pinot Noir-t kóstoltuk, többeknek ez ízlett a legjobban: könnyed szín, halvány rubin, barnás beütéssel. Illatában csipkebogyó, eper, gomba érezhető. Enyhe tanninú, csipkebogyós ízű, remek bor. A tavaly előtti, Kétezerkilenc nevű pinot noir-kékfrankos-zweigelt házasítás az adott év esszenciáját foglalja palackba. Érett meggyszínű, közepes testű, harmonikus, cseresznyés-meggyes ízvilágú bor, kis csokoládé ízzel.
Ezután egy tömör, de ízekben annál gazdagabb, a tőketerhelés fontosságát bizonyító demonstráció következett. Ki kellett találnunk, hogy az elénk tárt Kékfrankos Hármas Válogatásból melyik a 40 illetve 80 deka tőketerheléses? Nos, a társaságban lévő „mezei” borkóstolók is könnyen felismerték a különbségeket! A 40 dekás sűrű, testes bor, meggyes-konyakos ízjegyekkel, a Nagy-Galagonyás dűlőből származott; a másik két 80 dekás, a Nagy-Galagonyás-, illetve a Görbesoros dűlőből származó, könnyebben iható, kicsit szikárabb, de egyben kedvesebb bor, az egyikük enyhe őszi avaros, vaddisznós, animális illatjegyekkel. A kedves Olvasónak bátran ajánljuk ezt a fajta elmélyült kísérletezgetést, ezen borokkal csak jól jöhetnek ki belőle!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
