Imola Udvarház - étteremkritika
Az Orsolya pincészetben eltöltött borkóstolás tökéletes kiegészítése volt másnapi ebédünk az egri Imola Udvarházban. Ha egy mondattal kellene leírnom, akkor lelkes kiszolgálás és konyha, munkájuk eredménye pedig a tányérunkban: kiváló ételek. Ennyiben azonban nem maradhatunk!
Miután a felszolgáló halkabbra állította az étterem udvarán lévő művízesést, hatfős asztalunknál a rendelést aszerint vette fel, ahogyan majd a számlát rendezni szeretnénk: ki együtt fizetne, ki külön rendezné, ki kártyával, ki készpénzzel. Persze, ezt a kérdést hagyhatnák a végére, de tapasztalataink szerint olyankor adódik a kellemetlenség, a kavarodás. Ezt a dupla figyelmességet pozitív megoldásnak értékeltük, főleg, hogy a hazai vendéglátásban nem jellemző gyakorlat.
Az étlap hosszát kifejezetten szimpatikusnak találtuk, tökéletes középút a nagyon rövid, és a túl terjedelmes között. Az ételek mind a szezonalitást, mind a regionalitást tükrözik, még ha némelyik csak egy-egy apró elemében. A borlapon a helyi borászok szépen reprezentáltak: az Orsolya, Gál Tibor, St. Andrea, Gróf Buttler, Bolyki, Simon, és a Demeter pincészetek borai jó hangsúllyal szerepelnek. Úgy gondoljuk, hogy ez így van rendjén. A legtöbb vendéglátóhelyen nem ez a jellemző, például olyan jobb balatoni éttermek borkínálatában, ahol ezt elvárnánk, sokszor nincs értékelhető balatoni bor.
Üdvözlő falatként nagyon kellemes, mustármagos fűszervajat kaptunk házikenyérrel. Sok étteremben ez a fogás ott bukik el, hogy míg a vaj jéghideg és kemény, addig a kenyér régóta áll a kosárban, és száraz. Mi viszont kellően lágy, nagyon érdekes ízesítésű vajat kaptunk, langyos, ropogós héjú, friss kenyérrel. Óriási önuralomra volt szükség, hogy ne a kenyérrel lakjunk jól, és tényleg csak annyit együnk belőle, amennyit a falatnyi vaj kívánt.
Leveseinket a tavasz jegyében választottuk: kucsmagomba leves langyos libamájjal, spárgakrém leves, friss medvehagymával és túrós galuskával. A paprikakrém leves friss, zöld kiegészítője kaporhab volt, ami már így is bőven megállta a helyét, a séf azonban úgy gondolta, hogy csavar rajta még egyet, és vajas sült fogassal tálalta. A levesbetétek flanc nélkül, harmonikus kiegészítőként szerepeltek.
Mangalicatarja fehér retekkel, burgonyás omlettel - kép: Krumpli Béla
Az étterem viszonylag kevés főételével annyira széles kínálatot nyújt, hogy nehéz elképzelni azt, hogy valaki ne találjon kedvére valót: jérce, kacsa, bárány, hal, nyúl, sertés, managalicatarja, marhalábszár, libamáj, sőt az egyik kedvencemet: borjúmirigyet is kínálnak. Vegetáriánus fogás kevés van, de szerencsére mi mindannyian szeretjük a húsokat!
Főételeinkben lenyűgöztek minket a különlegesen elkészített zöldségek: a tökéletes sertésszüzet pácolt újhagyma, míg a mangalicatarját párolt vajretek is kísérte. Szintén sikert arattak a gombócok, felfújtak: volt közülünk, aki nem unta még a húsvéti bárányt, és báránylapockát rendelt vadas zsemlegombóccal, míg egy másik fogáshoz kenyérpuding, illetve zellerfelfújt volt a köret. A kevés vegetáriánus étel egyikét, a petrezselymes, kucsmagombás rizottót is megkóstoltuk. A rizottó rizs ugyan nem sikerült al denté-re, ám attól csak egy gondolat választotta el, így krémessége és ízei kárpótolni tudtak.
Az adagokkal ugyanúgy, mint az étlappal, sikerült megtalálni az optimális középutat. Külön kiemeljük, hogy a kisadag ételért 65%-ot számolnak és annyit is mérnek. Így egyáltalán nem éreztük ezt az arányt túlzottnak, mint ahogy összességében úgy gondoljuk, hogy árérték arányos ebédet fogyasztottunk. A felszolgálás figyelmes, ám nem tolakodó volt. Desszerttel már nem tudtunk volna megbirkózni, de ha Eger környékén járunk, visszatérünk, és azt is kipróbáljuk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
