Ribizli mártás/lekvár/zselé
Ribizlizselé marhapofával - kép: Krumpli Béla
Nem gyártok tonnaszámra lekvárt, de ribizliből, ha úgy adódik, biztosan teszek el pár üveggel. Édes, savanykás, zamatos, elképesztően szép színe van. A gyümölcs-toplistámon előkelő helyen szerepel. Igyekszem úgy konzerválni, hogy a lehető legtöbb frissesség kerüljön az üvegbe, ne vesszen el a lényeg: amivel listás helyét kivívta. Fel is rúgom az íratlan, nagymama kompatibilis lekvárszabályokat: viszonylag rövid ideig, nagyon kevés cukorral főzöm, a dunsztolást pedig az üveg fejreállításával oldom meg.
Ribizli zselé
1 rész ribizlihez veszek nagyjából 1/3 rész cukrot. Aki ezt kevésnek tartja, bátran adjon hozzá többet, én nem szeretem túlcukrozni. (Tiszta kanállal kóstolgatva beállítható a kívánt édes-savanyú arány). A megmosott ribizlit leszemezem, hogy erjedésnek induló szem véletlenül se kerüljön bele, az a lekvárnak nem válik előnyére. Valamilyen eszközzel, leginkább kézzel, átnyomkodom, hogy minél több leve legyen, majd elkezdem mérsékelt tűzön főzni. Forralom pár percig, míg a lehető legtöbb szem megpattan. Vizet nem teszek hozzá, marad elég a megmosott szemeken.
Szemezés után következik a másik csúf művelet: a passzírozás. Borzasztó, de túl kell esni rajta! Addig csinálom, míg a magokból, héjból nem marad más, mint egy madáreleségnek kinéző száraz valami. Ez azért fontos, mert így kerül bele a legtöbb pektin, ami a cukor mellett, a megfelelő tartósításhoz és állaghoz szükséges. A kinyert levet a cukorral együtt visszateszem a tűzre, és 15-20 percig, mérsékelt tűzön, hagyom lassan bugyogni.
Aki nem hisz az időnek, és a szemének, cseppentsen egy kiskanálnyit hideg tányérra, (vagy cseppentés után a tányért tegye hűtőszekrénybe), ha pillanatok alatt zselésedik, akkor jó. Szalicilt és egyéb tartósítókat nem használok, maximum egy celofán réteget az üveg tetejére, hiszen vákuum van, és a forró lekvár egyébként is sterilizálja a fedőt. Később, kevés vízzel hígítva és felmelegítve, ribizliszószként is bevethető. Amennyiben csak mártást készítek, lustábban járok el: szőröstől-bőröstől (szárastól) mehet az edénybe, de ekkor is igyekszem alaposan kiszedegetni a nem ép gyöngyöket, ilyenkor picivel kevesebb cukrot használok, hiszen most a cukor tartósító funkciójától eltekinthetünk, később még édesíthetjük.
Mártáshoz 10-15 percnél biztosan befejezhetjük a főzést. Keveset készíteni ebből sem lehet. Azonnali felhasználásra, pl. Ribizlis marhapofa, kakukkfüves burgonyával, kiveszek belőle, a többit üvegbe töltöm, lezárom, és fejre állítom, hagyom kihűlni, és hűtőszekrényben tárolom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
